†Barcs Lajos, mindenki Lajos bácsija (1935-2020) – alapító tag, akinek már a 70. születésnapján a Gaude örökös tagja címet adományoztuk. Elmondhatatlanul sokat tett szeretett kórusáért. Ő maga így írt erről 2010-ben (tíz évvel ezelőtt):
Ahhoz, hogy megértsék, miért jó GAUDÉSNAK lenni egy közel 75 éves földmérő mérnöknek, vissza kell nyúlni a múlt század első harmadáig.
Több mint 75 évvel ezelőtt, 1935. december végén láttam meg a napvilágot Felsőgödön.
Énekelni a szekszárdi Garay János Gimnázium kórusában kezdtem el, zongora-tanárnő édesanyám nagy örömére. Itt is érettségiztem 1954-ben. Több mint fél évszázad távlatából már bevallhatom, unokáimnak (Bencének, Balázsnak, Benedeknek és Boginak) is, hogy igencsak eleven tagja voltam az osztálynak. Ha az osztályfőnök úr belépett a terembe: „Árkossy, Barcs, Kriegli, álljatok föl!” felszólításra felugrottunk, és kórusban feleltük: „Tanár úr, nem mi voltunk!” Ugyanez a jelenet a párhuzamos osztályban így hangzott: „Böjte, Bubori, Lázár, álljatok fel!”, melyből a Lázárt Ervinnek hívták, és a csatakiáltóból nagy mesélőnk lett.
Munkahelyi elhelyezkedésem a korábbi, főjegyzői „apai örökség” miatt problémás volt, végül bekerültem az állami földmérés kötelékébe. Munkahelyemtől, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalattól több mint negyven év után osztályvezetőként vonultam nyugdíjba.
1960-ban a miskolci földmérési kirendeltségen ismerkedtem meg „Manyikával”. Megismerkedésünk egyik alapja a cserekereskedelem volt. A szülei által pakkban küldött öcsödi füstölt szalonna csereértéke az általam Gödről kapott baracklekvár volt. Ez a barter olyannyira „elfajult”, hogy immár 48 éve tartó házasságot eredményezett, na meg két porontyot: Ágit és Bazsit.
Nyugdíjba vonulásom után kezdtem el, lányom unszolására, kórusba járni. Büszke vagyok arra, hogy Utassy Ferenc karnagyunk neve a mi házunkban hangzott el először, ugyanis unokahúgom, Dallos Erika csembalóművész, a Magyar Állami Operaház vezető korrepetitora épp meglátogatott bennünket, és arra a kérdésre, hogy van a helyi kórus, Ágnes lányom úgy válaszolt, hogy karvezetőt keres. Erika megemlítette, hogy egy régi zeneakadémista kollégája pedig olyan kórust keres, ahol megértik azt, hogy az év egy részében karnagyuk külföldön tartózkodik.
Ez valamikor 2000 februárjában történt.
Amióta ismét kórusba járok, úgy érzem, visszatérnek azok az élmények, amelyeket a közel 50 évvel ezelőtt tanult és most újra felelevenített énekszámok öröme okoz, pl.: Van három jó barátom, Kodály Esti dal, Éljen minden bájos szép nő stb.
A Gaude azonban többet jelent: a műsorválasztás, a próbák, a fellépések mind ugyanarról szólnak – arról, hogy együtt jól érezzük magunkat minden körülményben, mind a saját, és mind a hallgatóság nagy örömére.
Mindenkinek kívánom, hogy élje át azt a szeretetet, amit korelnökként a kórustársaimtól alkalomról alkalomra megtapasztalok. Ennek egyik legszebb példája volt, amikor a 70. születésnapomra megkapott Örökös Tagság mellé karvezetőnk különös ajándékaként Kodály Zoltán Öregek című művét kezdtük el tanulni.
Gondoljatok bele, 70… nehéz… év…: ez a Kodály-mű esszenciája. Jön a 75.!
Van ilyen kórusmű, Feri?
És mit jelentett a kórusnak a mi Lajosunk, Lajos bácsink, a Gaude – égi társaságában is – örökös tagja? Fáradhatatlan szervezőt, utazásaink anyagi hátterének lobbistáját, a tenor szólam oszlopos tagját, örökös történetmesélőt, a próbák állandó, szinte egyetlen alkalommal sem hiányzó, fegyelmezett résztvevőjét. A kórus vendéglátóját, kaszinótojás- és képviselőfánk-felelősét, a koncertek utáni lazulások jókedvű, aktív résztvevőjét, fesztelen kapcsolatteremtőjét. Lajos bácsi egy fogalom. Emlékét és kifogyhatatlan történeteit őrizzük, felidézzük.
Kecskés Krisztina
Igen. Lajos bácsi fogalom. De amellett, hogy fogalom, múzsaként is remekül megállta a helyét. Szeretett személyisége és tettei annak idején rímekért kiáltottak bennem. Úgy hiszem, mindannyiunk egyetértésével…
Tóth Andrea
Óda Lajos bácsihoz
Lajos, Te! Hozzád szól ez az óda,
Ki a mi Lajosunk vagy nem tegnap óta.Második családod néked a Kórus,
Annyit áldozol rá, mint egy vérbő Krőzus.Nem kímélsz Te semmit, ha rólunk van szó,
Adod házad, kerted, nyitva áll az ajtód.Jöhetünk csőstül, nem tudunk meglepni,
Kapunk sütit, jó bort, el se lehet menni!A dalolás után –jutalmul kapjuk-,
Történeteidet végighallgathatjuk.Dolgozol miránk, magad nem kímélve,
Logódat viseljük szívünk fölé tűzve.Ha pedig fakanalat veszel kézbe,
Repedt hassal állunk jó Ferink elébe.Lajos! Te! Tenorok legderekabbja!
Zengjen érces hangod Keletre, Nyugatra…Énekelj velünk a világon végig!
A jó Isten éltessen még hetven évig!
Lajospruch
(Walter von der Vogelweide!
Kérlek, ne vedd a lelkedre!)Kórusunknak tagja számos,
Majdnem félszázzal határos.Pontos számunk mégis mennyi?
Nem tudja azt szinte senki.Jövünk-megyünk, voltunk-leszünk,
Örök mozgásban leledzünk.Megújulni sem restellünk,
Bár csupán a kinézetünkVáltozott át óaranyra
(torkunkból is ez folyhatna…)Persze ehhez az kellene,
Hogy a próbákon hetenteNe apadjon, ámde nőjön,
Létszámunk az égig szökjön.A lélekről nem is szólva
(hisz tudjuk Berzsenyi óta)!Példát Lajosról vegyetek,
Ti bolygó, kósza kedvesek!Mit neki vad torokfájás,
Rettentő, zord időjárás,Pillanatnyi kis gyengeség…
Neki ez mind-mind semmiség.Itt van mindig, jön lelkesen,
Ha szól a dal, nincs szava sem.Új ruha kell? Intézkedik!
Lajos kérte? Kifizetik!Nincs olyan, mit meg ne tenne,
Mitől a Kar (sz)épülhetne!Tudjuk ezt mi, mindannyian,
Hálánk érte fogyhatatlan!Lajos! Mindezt megköszönve,
Áldást kérünk ősz fejedre!Nagy szeretettel: Gaude
