2018 – a búcsú és az újrakezdés éve

2018. március 15. Közreműködés a városi ünnepségen

Moldvai katonadalok kobozkísérettel

2018. június 1–3. A Szlovéniai Szent Vid templom kórusának magyarországi vendégeskedése

Közös koncert Alsógödön, majd a Váci Székesegyházban

Az ekkor készült képek galériája ide kattintva látható.

2018. június 16–17. Felvidéki kórustúra, Utassy Ferenc és a Gaude búcsúkoncertje Pelsőcön

Tóth Andrea ekkor készült felvételei itt láthatóak.

„Ezen a szép júniusi reggelen busszal indultunk Pelsőcre, ebbe a Gömör megyei, Rozsnyótól 16 kilométernyire, a Sajó folyó partján elterülő kisvárosba, ahol a kb. 2500 fős lakosság fele magyar anyanyelvű.

Ahogyan a kórus első emlékezetes útját Aylba, úgy búcsúhangversenyünk szervezését is Utassy Ferenc karnagyunknak köszönhettük. Fiatalkori barátjával, a pelsőci származású Máté Péter zongoraművésszel közreműködtek az izlandi zeneakadémia megalapításában. Máté Péter jelenleg is a Reykjaviki Zeneművészeti Főiskola zongora tanszékének vezetője. Szülei élnek Pelsőcön, így született meg az az ötlet, hogy hazalátogatásakor a Gaude idei „külhoni” fellépésének itt legyen a helyszíne. A zongoraprofesszor elvállalta, hogy a koncerten kíséri majd kórusunkat, amikor Bartók Béla Négy szlovák népdal című művét adjuk elő, amely szemléletesen elevenít meg négy falusi jelenetet. A dalokat Bartók 1916-ban Zólyom megyei népdalgyűjtő útja során jegyezte fel, a mű eredeti címe Négy tót népdal volt. Nagy-nagy előkészület, Németh Márta irányításával sok gyakorlás előzte meg ennek a különleges darabnak a bemutatását, amelyet mindannyian a szívünkbe zártunk.

Utunk első állomása Alsósztregova volt, ahol meglátogattuk a Madách-kastélyt, azt az irodalmi emlékhelyet, amely Madách Imre szülőháza és lakhelye volt. Láthattuk dolgozószobáját, íróasztalát, amelynél az Ember tragédiáját írta, ruházatát, hálóhelyét, az „oroszlánbarlang” biliárdasztalát, amin – az idegenvezető elmondása szerint – Madách barátai sokszor töltötték éjszakájukat későre nyúlt találkozásaik után. Az egyik teremben az Ember tragédiája 15 színének megfelelően berendezett tablók, képek, vitrinek szemléltették a nagy művet és vitték gondolatainkat az irodalom színterére.

Pelsőcön kedves fogadtatásban részesültünk: a Művelődési Házban uzsonnával, kávéval vártak bennünket. Megtekintettük a hely nevezetességét, a XIII. században épült gótikus református templomot, amely olasz vándorfestők által készített középkori freskókkal díszített mennyezetével kápráztatott el és fakasztott dalra minket.

A délután 4 órakor kezdődő koncerten gazdag műsorral búcsúztunk karnagyunktól, aki más elfoglaltságai miatt a továbbiakban már nem tudta vállalni a Gaude irányítását.

Valószínűleg ez a műsor volt eddigi leghosszabb és legnehezebb fellépésünk, mivel sokféle és különleges, hangszálakat próbára tevő művet szólaltattunk meg.

• Evening Rise (indián népdalfeldolgozás);
• Monteverdi: Ecco mormorar l’onde;
• Morley: April is in my Mistress’ Face;
• Jannequin: Madarak éneke;
• Kodály: Horatii Carmen (A szép énekszó múzsájához);
• Kodály: Nagyszalontai köszöntő;
• Bárdos: Csillagvirág, Dana dana, Régi táncdal;
• Pászti: Csángó magyar szerelmi dalok;
• Bartók: Négy szlovák népdal;
• Ráadásként: J.S. Bach: Gavotte;
• Hugh S. Robertson: Mice and Men

Mindannyian boldogok voltunk, hogy ezúttal ilyen sok magyar nyelvű dalt is műsorunkra tűztünk. A szép számú közönség vastapsából következtetve sikerült átadni mindazt a szépséget, örömet, bánatot, melyet ezek a dalok árasztanak.

A helybéli Korona Énekegyüttes (karnagy: Tömöl Gabriella) koncertjét követően átsétáltunk a helyi pizzázóba, ahol egy kellemes vacsora közben pihentük ki, beszéltük meg az aznapi rengeteg élményt. Az éjszakát a közeli Özörény községben, a Szlovák Karszt cseppkőbarlangjai szerelmeseinek törzshelyén, a Kövirózsa panzióban töltöttük, reggel a kilátóba is ellátogatva.

Másnapi úticélunk Betlér, az Andrássyak vadászkastélya volt, melyet egy 81 hektáros angolpark ölel körbe. A csodálatos napsütésben sokszáz éves fák lombjainak árnyékában sétálgattunk és beszélgettünk. A kastély gyönyörűen renovált, eredeti bútorokkal berendezett, többszintes építmény. A fakazettás mennyezetű bejárati csarnokban csodálatos trófeagyűjtemény és számos műtárgy, festmény gyönyörködtetett bennünket, köztük olyan híres festők művei, mint Feszty, Lotz, Benczúr, Madarász Viktor. A kastély hatalmas középkori könyvtára mintegy húszezer kötetet őriz. Felvidéki túránk utolsó állomásaként meglátogattuk Krasznahorkaváralján azt a márványból készült szecessziós síremléket, amelyet Andrássy Dénes gróf építtetett imádott felesége, Franciska emlékére. Mindkettőjük örök nyughelye ez, ahol egymás mellett maradhatnak az idők végezetéig. A mauzóleum aranyfüsttel bevont, csodálatos akusztikájú kupolája alatt megszólaltattuk Young Alleluiáját és elhangzott az áhítatos ima, a Psaume is.

Ez az élményekkel teli kétnapos együttlét tovább erősítette kórusunk összetartozását.”

Tassyné Csepeli Éva

2018. június 28. Karnagybúcsúztató évadzáró ünnepség a Pásztor családnál

A hagyományok szerint, egymást minden földi jóval ellátva a Pásztor család kertjében Utassy karnagy úr irányításával hosszan beszélgettünk arról, kinek-kinek mi volt a legemlékezetesebb az elmúlt 18 évben.

2018. július 9. Első találkozás Földvári Mátyás karnagyjelölttel

Aktív karnagykeresésünk során két karvezető is meghallgatott minket, de egyik találkozásból sem lett frigy. Ám egyikük ajánlotta másodkarnagyát, a mindössze 19 éves egyetemi hallgató Földvári Mátyást, aki ezen a nyári estén meg is érkezett lófarkas, kalapos, mosolygós antréval, és néhány dal eléneklése, valamint néhány részletkérdés tisztázása után kölcsönös döntés született a jövőbeni közös munkáról.

2018. augusztus 18. Meglepetés-éneklés kórustársunk, Szőkéné Cseri Melinda születésnapján a felsőgödi közösségi házban

„Melinda kerek évfordulós születésnapja alkalmából családja és legjobb barátnője meglepetésbulit szervezett számára. Felkérték a Gaudét, hogy énekeljen az ünnepi vacsora előtt. Nagy örömmel és izgalommal készültünk erre a napra, amit az is fokozott, hogy új karnagyunkkal, Földvári Mátyással ez volt első közös megszólalásunk. Melinda kedvenc dalai közül válogattunk erre az alkalomra. Gyors beéneklés után, csendben megbújva vártuk a mit sem sejtő ünnepeltet. Mikor belépett az ajtón dalra fakadtunk. Melinda tényleg semmit sem sejtett, és amikor ráeszmélt, hogy ez neki szól, kicsordultak a könnyei. A kórus is nehezen énekelt ebben a megható pillanatban, látva az ünnepelt nagy örömét.”

Hodován Kata

2018. augusztus 31. – szeptember 2. Kórustábor Bánkon, Földvári Mátyással

„Régi helyszínen, de már az új karnagyunkkal szerveztük meg hagyományos évadnyitó táborunkat. A kórus nagy várakozással utazott Bánkra, hiszen itt ismerhettük meg jobban új karvezetőnket. Mátyás fiatalos lendülettel, kemény szigorral tartotta az igen intenzív próbákat, aminek meg is lett az eredménye: a tábor végére szívesen énekeltük az új műveket, köztük a később több koncerten is nagy sikert arató Singabahambayo thina… kezdetű zulu gospelt és Buxtehude In te Domine speravi (Uram, Tebenned remélek) című egyházi művét. Természetesen a munka mellett nem maradhattak el a nagy közös lakomák, beszélgetések, séták a tó körül. Előkészítettük a következő évadot, megbeszéltük, hogy milyen fellépésekre van lehetőségünk, miket tudunk elvállalni, milyen műveket fogunk énekelni. Szerencsére Matyi és a kórus hamar megtalálta a közös hangot. A tábor végén mindenki jó hangulatban indult haza, hiszen megnyugtató volt a folytatás, a közös munka új karnagyunkkal.”

Felhő Mária

2018. december 8. Adventi kirándulás és fellépés Nagycenken

Az ekkor készült képek egy galériája ide kattintva látható.

Tóth Andrea ekkor készült felvételei itt láthatóak.

Két új kórustársunk, egy fiatal gödi házaspár, Dorottya és Gergő nagyszerű programot szerveztek számunkra: Nagycenken tárlatvezetéssel látogathattuk meg a Széchenyi-kastélyt, a lovardát és a mauzóleumot, majd karácsonyi hangversenyünk főpróbájaként a Szent István templom kápolnájában elénekelhettük annak több műsorszámát.

A koncert zárásaként a helyi katolikus kórussal közösen Praetorius Es ist ein Ros’ entsprungen című ismert karácsonyi dala szólalt meg.

2018. december 16. Adventi hangverseny az alsógödi templomban

Az új karnagyunkkal, Földvári Mátyással elhangzott első karácsonyi hangversenyünkre hűséges gödi közönségünk számos elismeréssel reagált. Az alábbi írás a Gödi Körképben jelent meg.

A Gaude Kórus adventi ajándéka

«Milyen kevés zajt csapnak az igazi csodák! Milyen egyszerűek a lényeges esemé-nyek!» -írta egy helyen Antoine de Saint-Exupéry.

Sokan gyűltek össze a Szent István király templomban advent harmadik vasárnapján: egy részük énekelt és zenélt, a többiek hallgatták őket. No, de hol van itt a csoda??? Kérdezd a nyitott szívvel és lélekkel érkezőket…! És azokat is, akik – hozzám hasonlóan – úgy tértek be a koncertre, hogy a fejük zsongott a rengeteg év végi munkahelyi határidőtől és a karácsonyra való készülés feladataitól, hogy aztán egy áldott pillanatban minderről megfeledkezzenek. Akkor, amikor a Gaude Kórus átnyújtotta nekünk adventi ajándékát, mi, vergődők is, megéreztük az angyalszárnyak lebbenését. Számomra ott és akkor kezdődött meg az Érkező Ünnepe. « Gyújts éjszakánkba fényt, hadd égjen a soha ki nem alvó tűz.. » - énekelte a kórus a taizéi ökumenikus közösség dalát csendesen, a koncert nyitányaként. Majd Csaba atya üzenete hangzott el, ami igazából az év bármely napjára érvényes mondani-valót hordozott:

Valaki jön – de te nem veszed észre!
Valaki közeledik hozzád – de te bezárkózol!
Valaki kopog nálad – de te átalszod látogatását!
Valaki belép hozzád – de te házon kívül vagy!
Valaki nálad lakik – de te kidobod őt!
Valaki feltárulkozik – de te a szavába vágsz!
Valaki vár rád – de te hátat fordítasz neki!
Valaki segítséget kér – de te megkeményíted szívedet!
Valaki ajándékot ad neked – de te elásod azt!
Valaki végtelenül ráér – de veled sosem lehet beszélni.
Valaki nyugalmat hoz – de te szétszórt vagy!

Valaki jön – de te csak magadat látod!

Amíg csak jön – mindig megváltozhatsz!

Erről a belső változásról énekelt először a norvég karácsonyi dal magyar szövegű változatával a kórus Gustav L. Nordquist Tékozló fiú című művében, majd Kodály Adventi énekében.

A karzaton az énekkar meghívott fiatal gödi vendégeivel folytatta adventi műsorát:

Süle Dalmával, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mesterszakos hallgatójával, aki a Mozart–vesperás Laudate Dominum tétel szólóját énekelte, és Slezsák Jánossal, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott doktori tanulmányai mellett a plébánia kántor-orgonistája. A koncert befejező szakaszában Németh Márta, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hangképző énektanára kísérte az énekkart Buxtehude 31. zsoltárra írt kórusművében. Nem is lehetett volna méltóbb lezárása a műsornak a zsoltár szövege: „Uram, Tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek!”. Ugyanis a 18 éve működő kórust új karnagya, az ifjú Földvári Mátyás, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem növendéke vezényelte.

És ahogy Saint-Exupéry írta: „Ha valami felemelő érzelmet ébresztek benned, tovább fogod adni nemzedékről nemzedékre.”

Így lesz, kedves Gaude Kórus! Köszönet a koncert valamennyi résztvevőjének!

Bátorfi Ildikó